Szülési tens

Mi is a fájdalom?

Az inger és sok egyéb más

A fájdalom intenzitását és minőségét nagyban befolyásolják egyéb, ingeren kívüli tényezők is. Elsősorban a kultúrától, a személy attitűdjeiről és korábbi tapasztalatairól van szó. Ismert, hogy a kulturális értékek fontos szerepet játszanak abban, hogy az emberek milyennek érzik a fájdalmat, és miként reagálnak rá. A nyugati civilizáció például a gyermekszülést az egyik legnagyobb fájdalomnak tartja, amit az embernek el kell szenvednie. Ezzel szemben az antropológusok szerte a világon olyan kultúrákat is találtak, ahol az ún. couvade (férfi-gyermekágy) az általános gyakorlat. Az asszony itt gyakorlatilag nem szenved a szüléskor. Szinte a gyermek megszületéséig kint dolgozik a mezőn. Szüléskor a férj úgy nyög az ágyban, mintha nagy fájdalmai lennének. Extrémebb esetekben még az újszülöttel is a férj marad az ágyban, hogy felépüljön ebből a borzalmas megpróbáltatásból, az anya pedig rögtön visszamegy vigyázni a termésre.
Talán azt jelenti ez, hogy a mi kultúránkban a szülő nők csak megjátsszák vagy kitalálják a fájdalmat? Semmi esetre sem. Arról van inkább szó, hogy a mi civilizációnk felismerte, hogy a gyermekszülés veszélyezteti az anya életét, és a fiatal lányok már gyermekkorukban megtanulnak félni a szüléstől. A "természetes" - vagy fájdalom nélküli - szülésről szóló könyvek hangsúlyozzák, hogy a kulturálisan meghatározott félelmek fokozzák a vajúdáskor és a szüléskor érzett fájdalmat, és arra is rámutatnak, hogy ezt mennyire nehéz leküzdeni.

"Engedi", hogy fájjon

A fájdalom legalább annyira tartozik a lélekre is, mint amennyire az érzékelő receptorokra. A fájdalom kapuelmélete szerint a központi idegrendszer fiziológiai kapu-mechanizmusként szerepel: befolyásolja, hogy milyen fokú fájdalmat érzünk. Az agyi kognitív és érzelmi tartalmak a gerincvelőn keresztül befolyásolják a fájdalomtovábbítás intenzitását: erősítik vagy gátolják azt.
Az elmélet szerint a fájdalom érzése nemcsak azt követeli meg, hogy a bőrben lévő receptorok aktiválódjanak, de azt is, hogy egy "idegi kapu" a gerincvelőben nyitva legyen, és továbbengedje a fájdalmat az agy felé - a kapu akkor záródik, ha a gerincvelő egyes rostjai aktiválódnak. Mivel az idegi kaput az agyból lefelé küldött jelek zárják, a fájdalom észlelt erősségét a mentális állapot is befolyásolhatja.
Mi is pontosan ez az "idegi kapu"? Úgy tűnik, hogy a középagy egyik területe játszik ebben fontos szerepet. Ennek a területnek a sejtjei olyan további idegsejtekkel állnak összeköttetésben, amelyek a fájdalom-receptorokból származó jeleket továbbító idegsejteket gátolnak. Amikor a középagy ezen területének sejtjei aktívak, a kapu zárva van, amikor viszont nem aktívak, nyitva van.
Úgy tűnik, hogy ez az a hely, ahol az olyan erős fájdalomcsillapítók, mint a morfium, kifejtik a hatásukat. Ugyanis a morfium emeli az idegi aktivitását, ami viszont, mint láttuk, az idegi kapu zárását eredményezi. Emellett saját testünk is termel olyan vegyületeket, az ún. endorfinokat, amelyek a morfiumhoz hasonló módon csökkentik a fájdalmat, és ezekről a vegyületekről szintén azt gondolják, hogy a középagy sejtjeire hatva zárják a fájdalom idegi kapuit.

Nyitva van a kapu

A fájdalomtól való félelem esetén a fájdalomküszöb csökkenhet, vagyis a "fájdalomkapu" kinyílhat - ilyenkor fokozottabb fájdalmat élünk meg, mint amikor pozitív kognitív és érzelmi hatások (pl. relaxáció) révén a küszöb nő, vagyis a kapu bezárul, tehát a fájdalomérzés csökken.
Vannak további jelenségek is, amelyek jól illeszkednek e kapuelmélethez. Az egyik ilyen mindannyiunk számára ismerős: a sérült terület masszírozása enyhítheti a fájdalmat, valószínűleg az idegi kapu bezárása révén. Egy másik, ehhez kapcsolódó jelenség az akupunktúra fájdalomcsillapító hatása. Az akupunktúra egy Kínában kifejlődött gyógyító eljárás, melynek során a bőr egyes pontjaiba tűket szúrnak. A tűk forgatása a beszámolók szerint teljesen megszünteti a fájdalmat, és nagyobb műtétek végrehajtását is lehetővé teszi a tudatánál lévő betegen. A tűk feltételezhetően azokat az idegrostokat ingerlik, amelyek zárják a fájdalomkapukat.
A pszichológiai szintről származó adatok tehát azt mutatják, hogy egyes gyógyszerek, kulturális hagyományok és keleti gyógyászati módszerek drámaian csökkenthetik a fájdalmat. Mindezen tényezőknek azonban valószínűleg közös a biológiai alapja. Ez tehát egy olyan eset, amikor a biológiai szinten végzett kutatás egyesítheti a pszichológiai szinten talált eredményeket.

(Forrás: Melzack, R. (1977): A fájdalom rejtélye. Budapest: Gondolat Kiadó)

A szülés esetében a fájdalomért a méhösszehúzódások a felelősek. Gyakorlatilag a méhkontrakciók azok, amelyek az idegvégződéseken és az idegpályákon keresztül az agykéregbe eljutnak. Méhösszehúzódások azonban élettanilag nemcsak a szülésnél fordulnak elő, hanem menstruációs ciklus idején is. A vajúdási szakban, hasonlóan a havi vérzéshez - bizonyos időközönként a méh összehúzódik azzal a céllal, hogy a magzatot "távozásra" bírja. Esetleg több órának is el kell telnie ahhoz, hogy a méhnyak felszedődjön, a méhszáj elkezdjen tágulni, hogy teljesen kitáguljon. A mikor a méhösszehúzódások hatására a méhnyak teljesen eltűnt, a magzat a szülőcsatornán keresztül világra fog jönni. Tehát elmondhatjuk, hogy a szülési fájdalom hátterében a méhnyak tágulása található. Az ott lévő érzőideg-végződések, valamint a méh mozgásánál, összehúzódásánál, a hashártyának a mozgása is fájdalomérzetet fog kelteni. Hogy kinek mennyire fáj a szülés, vagy egyáltalán fog-e fájni, azt megjósolni nem lehet. Sajnos a mai nyelvhasználat még mindig predisponálja ezt az érzést, amikor a méhösszehúzódásokat "fájásoknak" nevezi. Nem csoda, hogy a kismamák úgy jönnek szülni, "hogy ennek fájnia kell". Pedig találkoztam már nem egy olyan vajúdó asszonnyal, akinek - azt talán nem mondanám, hogy egyáltalán nem -, de minimális fájdalmat okozott a tágulási és kitolási szak. Ugyanez másoknál erősebb kellemetlenséggel - itt már beszélhetünk fájdalomról - járt együtt. Ezekben az esetekben az orvosoknak és a szülésznőnek az egyik feladata az, hogy - amennyiben lehet - a nem kívánt fájdalomérzést megszüntesse, csökkentse.

Milyen módjai vannak a szülési fájdalom nem-gyógyszeres csökkentésének?

Az ideális fájdalomcsillapítás nem okoz szövődményeket sem az anyára, sem a magzatra és elviselhető mértékre redukálja a fájdalmakat. Ennek eléréséhez többféle módszer létezik. Mivel nem vagyunk egyformák és máshogyan viszonyulunk az egyes lehetőségekhez, érdemes kiválasztani azt, amelyik nekünk a legtöbbet segíthet.

TENS-készülék, szülési mandala

A TENS-készülék és a szülési mandala hatékony segítség a fájdalomcsillapításban, beilleszthető a kórházi szülés kereteibe is és nem igényel extra felszerelést. A vajúdás alatti gyakorlati tanácsokkal kiegészítve tökéletes megoldás lehet a természetes szülés lebonyolításához. Bővebben, teljes információval a TENS menüpont alatt olvashatsz róla.

Egyéb ajánlott, kiegészítő természetes szülési módok:

Akupunktúra

A hagyományos kínai orvoslás szerinti akupunktúrás pontok stimulálása

relaxációhoz:

szülési fájdalmak enyhítésére (bal oldalt) és

méhösszehúzódások serkentésére (jobb oldalt):

(A fenti szöveg magyar fordítását a „kapcsolat”-ban megadott elérhetőségeken lehet kérni.)

Masszázs

Különösen a hát alsó szakaszán lehet áldásos hatása a vajúdás alatt. A masszázs alatt a szülést segítő is aktívan részt vesz a fájdalomcsillapításban. A módszer ellazít és a szülés teljes időtartama alatt bevethető módszer

Aktív szülés

A fájdalommal való megküzdés sokkal hatékonyabb, ha szembenéző, megküzdő stratégiát választhatunk. Ezért igyekeznek biztosítani a szülő nőnek, hogy ősi ösztönei szerint alakítsa a vajúdást és a kitolási szakot, azt a pozíciót válassza, amelyet ösztönei diktálnak.
Semmilyen mellékhatással nem kell számolni.

Pszichoprofilaxis

Ha valaki tisztában van azzal, hogy mi és miért fog vele történni, és mi lesz annak az eredménye - ha ismeri a szülés lefolyásának menetét, miért és milyen sűrűn jönnek létre a tágulási szakban a méhösszehúzódások stb. -, akkor ez a tudat kiválóan alkalmas módszere a fájdalomcsillapításnak. Az orvosnak és szülésznőnek persze, ezt az eleve tudott dolgot, a szülés alatt többször meg kell erősíteni.

Jógaszülés

A jógaszülés módszerének oktatói előkészítik az anya testét a szülésre: javítják a testtartást, ezzel elősegítve, hogy a baba a megfelelő, az ún. optimális szülési pozícióba kerüljön a méhen belül; segítenek megtalálni és természetessé formálni a legkényelmesebb, ill. leghatékonyabb szülési testpozíciókat, tudatosítani, hogyan használhatjuk ki a gravitáció segítségét szülés közben. A kismamák közösen gyakorolják, hogyan lehet a szülési kontrakciókat pozitívan fogadni, "megnyílni", és testtel-lélekkel átadódni a szülésnek. Csendesíti az elmét, segít, hogy a vajúdás alatt a megfelelő tudatállapot alakuljon ki. Jógarelaxációval, ill. a jógalégzéssel (ami nem azonos az ún. tanult szülési légzéstechnikákkal) elősegítik a szülési hormonok természetes áramlását a szervezeten belül a várandósság alatt; a koncentrált befelé figyelés gyakorlásával felélesztik a természetes intuíciókat és ösztönöket, így áttételesen növelik az önbizalmat és saját képességeinkbe vetett hitünket is; nem utolsósorban segítenek a babával való korai kapcsolatfelvételben, és az iránta való bizalom és szeretet erősítésében.

Meditáció

A meditáció leírásához egy rövid történet a legjobb szemléltető:

Féltem a fájdalomtól
Egy mérhetetlenül hosszú hétvégét töltöttem a Buddhista Főiskolán. Péntek este kezdődött, és vasárnap háromkor fejeződött be. Olyan különös volt, mintha nem is lett volna része a valóságnak. Pedig nagyon is valóságos érzések köszöntöttek ott rám. Elsőként a fájdalom. A mérhetetlen, az elviselhetetlen, a kínzó fájdalom. Pedig nem ütött senki. Csak törökülésben kellett ülnöm egy végtelenül hosszú órán keresztül, a földön, egyetlen párnán. S ahogy ott ültem, és próbáltam arra koncentrálni, hogyan áramlik a testemből ki és be a levegő, egyszerre zsibbadni kezdett a térdem, megmerevedett a hátam, begörcsölt, megfeszült a vállam, húzó, szúró, nyomó fájdalom jelentkezett mindenütt. És közben nem volt szabad testhelyzetet változtatni, csak figyelni a fájdalmat, közel menni hozzá, megnézni és megszelídíteni. Persze elsőre nem sikerült. A sikertelenség érzésével kellett nyugovóra térni az első éjszaka.
Ötkor keltünk. Hajnalban. De a polifómon töltött éjszaka egyáltalán nem adta meg a felfrissülés élményét. Azzal az érzéssel keltem fel, hogy végre...
Egyórás meditációval kezdtünk. Még sötét volt, amikor leültünk, s mire véget ért, és kinyitottuk a szemünket, mindent elöntött a fény. Úgy fogtam bele, hogy féltem a fájdalomtól, ami feltehetőleg elönt majd megint. De még sokáig bírtam, és furcsa érzések rohantak meg, mert ahogy figyeltem a légzésemre, egyszerre eltűnt a kezem, azon morfondíroztam, hogyan, milyen pozícióban tarthatom. Rémülten tapasztaltam, hogy fogalmam sincs. Megszűnt a kezem. És lassan a testem is. Légzsákká váltam, amelyből ki- és beáramlik a levegő. Vajon hol vagyok most? Csak ebben a légzésben léteztem. És egyszerre rám szakadt az ijedtség. Egyre gyorsabban kapkodtam levegő után, fájt a lábam, a hátam kibírhatatlanul görcsölt. Fulladoztam. Úgy éreztem, mindjárt itt a vég!
Ki kellett nyitnom a szemem. A teremben csend volt, a kezdők velem együtt feszengtek, mocorogtak, és feltehetőleg szenvedtek. Megváltás volt, amikor megszólalt végre a gong.
Reggeli következett. Ez is a földön. Párnákon ültünk, ki-ki úgy, ahogy jólesik. Csak már nehéz volt megmondani, mi is esik jól. Úgy tűnt, semmi.
A következő meditációba nem mertem belekezdeni. Ebben a pillanatban kellene hazamennem - gondoltam -, mert miért is kínozom itt magam? De aztán feleszméltem, hogy hiszen itt nem bántanak. Minden tökéletesen békés. A fájdalom és a pánik, amit az imént átéltem, nem kívülről jött, hanem belülről. A testem mélyéről. Nem lehet hazamenni előle. S ha eljön a szülés pillanata, akkor sem lehet majd kiszállni. Ott is „csak" önmagammal kell majd szembenéznem.

Nem adhatom fel
Hát lecsuktam a szemem, és belementem a másállapotba. "Türelmetlenség", "félelem", "fájdalom" - címkéztem sorra az érzéseimet a vipasszána meditációs technika utasításai szerint. És ahogy a mester mondta, úgy lett. Egy-egy pillanatra eltűntek ezek az érzések, és újak jöttek helyettük. Fényt láttam, és melegség öntött el. Valami örömféle. Hálás lettem, hogy átélhettem a másik végletet. De a mester kicsit megfeddett ezért is, amikor utóbb elmeséltem neki. Mert az öröm is csak múló tudatállapot, amely megérkezik és elvonul. Nem szabad elveszni benne.
A nap hátralévő részében tárgyilagos figyelemmel meditáltam. Jólesően vettem tudomásul, hogy már nem félek. De továbbra is kínzott a fájdalom. Gyakorta erőt vett rajtam a vágy, hogy legyen vége - végre. És kinyitottam a szemem. Öt perccel a meditáció vége előtt...
Dühös lettem magamra. Az nem lehet, hogy feladom, meghátrálok, épp néhány másodperccel azelőtt, hogy megszólalna a gong... Eszembe ötlött, hogy ugyanezt éreztem szülés közben is, hogy legyen vége - "segítsen" végre valaki. Ahelyett, hogy hittem volna önmagamban...
Ezzel a dühvel feküdtem le aznap. Másnap reggel megpróbáltam megint. A fájdalom ismét iszonyú volt. De valahogy pillanatról pillanatra túlléptem rajta. Nehéz ezt elmagyarázni. S talán ekkor történt meg először először, hogy eljött egy különös, szédüléshez hasonló érzés - ami régi meditálók szerint már az önfeledtség, a meditáció igazi örömét adja -, de számomra ez még csak egy-egy röpke pillanat volt. Még hosszú az út. Három nap igen kevés. És milyen hosszú mégis!
Úgy jöttem el, hogy a testem olyan megkínzott volt, mintha ástam volna megállás nélkül. Mégis, mintha mássá vált volna közben minden. Új lett. Otthon örömöt szerzett egy szék. Az ételek íze, a kicsi fiam ölelése. A baba, aki mocorgott a hasamban. És akinek a születésénél talán már nem fogok megrettenteni, mert átélhettem, hogy bánni tudok a fájdalommal. És nem tart fogva a félelem, mert az is csak egyetlen érzés a sok közül. Jön, hogy aztán a helyére lépjen egy másik.

Mi a meditáció?
A meditáció a pszichológia által is elismert és használt technika. A relaxációs technikák legmagasabb fokozata, amely veszélyeket is rejt magában, a segítségével létrehozott megváltozott tudatállapotban ugyanis olyan mély, eddig elfojtott tudattartalmak kerülhetnek felszínre, amelyekkel csak egészséges, fejlődésre képes pszichéjű emberek tudnak szembenézni. (A fentebb leírt a vipasszána-technika meditáció.)

Hipnózis

Az önhipnózis nem alvás, hanem megváltozott tudatállapot. Kellemes ellazulással kezdődik, majd a hipnotikus állapot létrejötte után különböző önszuggesztiókkal érhetsz el kellemesebb állapotot, a fájdalom átértékelését. A szorongás, félelem csökken, a tágulási szakasz rövidül, kevésbé fárad ki a vajúdó és kellemesebb élmény lesz a szülés.

Homeopátia

A vajúdás alatt az épp aktuális helyzetnek megfelelően többféle homeopátiás szer is alkalmazható. Ha van homeopátiás orvosod, érdemes vele még a szülés előtt konzultálni és tanácsot kérni, hogy melyik szereket vidd magaddal a szülőszobára. A szülésznők is gyakran és nagy hatékonysággal alkalmazzák a kis golyócskákat fájdalomcsillapításra és a vajúdás támogatására.

Bach virágterápia

Aromaterápia és Bach-virágterápia: a Bach virágeszenciák, mint például az Elsősegény cseppek vízben feloldva és elfogyasztva segíthetnek rajtad. Használhatsz nyugtató aromaterápiás olajokat is (például levendulát) aromamécsesben párologtatva vagy egy kendőre cseppentve és belélegezve.

Vízben szülés

A szülő nő a vajúdás teljes időtartama vagy egy része alatt vízzel telt kádban helyezkedik el, vagy zuhanyozik, ez segít a tágulás gyorsításában és a méhszáj lazításában.

Szülés előkészítő vízi mozgás

http://www.nandu.hu/magyar/szules/aquanatal/aquanatal.htm

Intim torna, gátmasszázs

Az intimtorna, azon belül is kifejezetten a "gátvédő vajúdási technika" a gát izmait edzi. Megtanulhatod, hogyan lazíts a méhösszehúzódások alatt, bizonyos gátizom-szorítási gyakorlatok elsajátításával pedig bemelegítheted ezt a kényes területet. Alkalmazásával a gátizmok könnyebben tágulnak a szülés közben, így elkerülhető a gátmetszés, csökken a fájdalom is. Nem utolsósorban hatására előbb áll vissza a gát terhesség előtti állapotába, ennek te is és a férjed is nagyon fogtok örülni.

https://www.youtube.com/watch?v=VGuZx0mGe-s

Hastánc

http://www.babaszoba.hu/mediatar/media/Hastancolj_ha_szulni_akarsz/4192

Meleg vizes, muskotályzsályás borogatás

A has aljára forró vízzel és muskotályzsálya illóolajával átitatott textilpelenkát tesznek, és ott tartják, amíg meleg. Állandóan cserélik a meleg megtartására, és folytatják, amíg szükség van rá. A muskotályzsálya lazító és fájdalomcsillapító hatású.

Gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások:

A gyógyszeres eljárásokat nem kell teljes mértékben elvetni. Nem ajánlottak igen nagy hátrányaik ellenére, de vannak olyan helyzetek, amikor egy normál szülés esetén is igénybe akarja venni a szülő nő (például kiegészítésnek), illetve komplikációk esetén egészen valószínű, hogy nem lehet ezeket elhagyni.

Kábító fájdalomcsillapítók
Az érzéstelenítő anyagot (például pethidint) izomba fecskendezik vagy intravénásan adagolják, 3-4 órán át hat. Gyorsan kialakul a hatás, a méhszáj gyorsan tágul.
Hátránya, hogy gyorsan átjut a méhlepényen, és csak napok múlva tűnik el teljesen az újszülött szervezetéből. Szövődményei: hányinger, hányás, a fájástevékenység gyengülése, légzésproblémák és szokatlan viselkedés az újszülöttnél.

Gázkeverékek, kéjgáz
Önbelélegző készülék segítségével a nitrogénoxidul-oxigén 50-50 százalékos keverékét lélegzi be a szülő nő a méhösszehúzódások alatt. A szer kiürül a légutakon keresztül, nem halmozódik fel a szervezetben, és az anya mindig a megfelelő mennyiségben kapja az oxigént is. Adagolása egyszerű, könnyen elsajátítható. Hatása gyors, biztonságos
Hátránya, hogy kilégzéskor szennyezi a légteret, bizonyos mértékig valamennyi agyi központ működését gátolja, s mivel átjut a lepényen, a magzatnál is hasonlóan hathat. Nem biztosít teljes fájdalommentességet.

Spinális érzéstelenítés
Az érzéstelenítőt egyszeri adagban a spinális térbe juttatják egy vékony tű segítségével a 2-3. vagy a 3-4. csigolya közé. A hatás gyorsan és megbízhatóan jelentkezik, ezért főként császármetszéseknél alkalmazzák.
Hátránya, hogy szülési fájdalomcsillapításra ritkán alkalmazzák, mert a kismama aktív közreműködését gyakorlatilag lehetetlenné teszi, deréktól lefelé semmit sem érez. Így a szülést műszeresen kell befejezni. Gyakori szövődménye a súlyos, napokig tartó fejfájás.

Epidurális érzéstelenítés / EDA
Az epidurális érzéstelenítéskor a tűt a spinális érzéstelenítéshez hasonlóan két csigolya között vezetik be az epidurális térbe. Ezután a tűn keresztül egy finom csövet juttatnak ugyanide, majd a tűt kihúzzák. Az érzéstelenítőt ezután a katéteren keresztül adagolják szükség szerint kettő-négy óránként. Nagyon hatékony fájdalommentességet biztosít
Hátránya, hogy többnyire ágyhoz kötöttséggel jár. Szövődménye lehet: a kitolási szak megnyúlása, a nyomási reflex csökkenése, vérnyomásesés, remegés, szédülés, hányinger, viszketés, vizeletvisszatartási probléma, hátfájás, szakszerűtlen beadásnál 36-48 óra múlva kínzó fejfájás.
Jó tudni: Egyik változata az úgynevezett "sétáló" EDA. A beadott gyógyszerkoktélnak köszönhetően járkálni is lehet.

Hogyan befolyásolja a magzatok állapotát és születésük utáni pszichés fejlődését az anyának adott érzéstelenítés?

Tabutémáról van szó, itthon szinte hozzáférhetetlen nemzetközi szakirodalmi adatokra, kutatásokra támaszkodva, amelyek az alternatív szülészeti mozgalmak hatására kaptak jelentős publicitást.

Janov terápiás kutatásaiból az derül ki, hogy az érzéstelenítésnek sokkhatása van a magzatokra: hirtelen fellépő pszichés és fizikai változás áll be.
A szülési folyamatban a narkotikum elárasztja a magzat szenzoros, motoros, emocionális és kognitív rendszerét. Ráadásul az érzéstelenítésből extra dózist kap, mert a mennyiséget nem az ő, hanem az édesanyja súlya alapján számolják ki. Mivel a placenta a korábbi hiedelmekkel szemben kevésbé szűrőként, mint inkább áteresztőként működik, a babák a súlyukhoz képest extra adagot kapnak.
A gyógyszer keresztülhatol a placentán, több százszor erősebben hat annál, mint amivel a baba még képes lenne megbirkózni. Ezt nevezik a szakirodalomban a magzatok narkózis sokkjának.
Ez még tovább erősödik, mivel az érzéstelenítő a zsírszövetbe hatol be. A csecsemő testében a zsírszövet aránya meglehetősen magas, ennek megfelelő mennyiségű narkotikumot raktároz el, ami azt eredményezi, hogy a sokk még napokkal a születés után is fennállhat.

A legújabb kutatások megerősítették azt az korábbi elképzelést, hogy a vajúdás és a szülés alatt használt fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők kedvezőtlenül hatnak a szoptatás megkezdésére, késleltetik az első szoptatást. Az újszülött a szervezetébe bejutott gyógyszerektől álmos, kába, szopási ritmusa koordinálatlan és gyenge. A szülésnél adagolt fájdalomcsillapítók kihathatnak a gyermek későbbi életére is.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat